van a te szemed meg az enyém

és két kérges remegő tenyér

ami már sose fog semmit

ha felnézel fel kéknek látszik

és ha le akkor zöldben játszik

de nem változott szemernyit

életünk szürkesége takar

mint nyári napsütést zivatar

konyhaablakon át nézem

van egy madár azt mondják rá kék

zöldnél pedig nem fog életfék

 akkor nekem mindenben végem

de a szürke elveszi kedved

segítenél látod hogy szenved

kit szerettél hogy halódik

és a reménybe belezöldülsz

kék unalomba beletörpülsz

a szürke mindig adódik

biztos kék lesz halotti leple

zöld zene harsog majd mellette

amikor felszabadítják

és a szürke szín szégyenében

elolvad a fekete éjben

na azt boldogságnak hívják -

/www.youtube.com/watch?v=-PPbk5-MMjY