ha elválunk
elhallgatnak a madarak a szél is elül
lenn dohányzok és istenek pipáznak felül
vánszorog lelassul pulzusom
tétován kutatja a magasztos értelem
próbálja felfogni hogy miért nem vagy velem
bár feleségem vagy úgy tudom
ha elválunk
a névtelen utcákat lámpák világítják
parttalan éjszakák ritmusát miránk írják
és csak a lelkünk a híd benne
minden éjjel sóvárgok mert nincs kihez bújnom
párnámon nem kérkedik sosem idegen ujjnyom
a szerelem világgá menne
ha elválunk
ha elválunk
hiába keresem a dísztelen ünnepet
amit csak TE adhatsz nélküle tűz szűnne meg
ki is lenne hozzánk irgalmas
míg messzire tűnsz mohón kapaszkodok beléd
csak az én fülem hallhatja meg belső zenéd
ha mégis maradnál csak hallgass
ha elválunk
ha elválunk
az öröm hamuja alatt örökké fájunk
és könnytelen sírunk vacogunk ha elválunk-
|