életem

előtted egy kidőlt fa keresztben

ágaival szétszórt leveleivel

sorsa koszos aszfaltba temetve

sudár törzse hajlott felfele ível

tekergőző leszakadt vezeték

bukfenceket és szikrát vetegetve

tőled mély levegőket veszek én

felező vonalon kiteregetve

tán bozóttűz mi beborít füsttel

eltakarom a múltat és a jelent

fényvisszaverő szálló ezüsttel

néma  hosszú időtlenséget teremt

egy kitáblázott vízaláfolyás

vagyok hátráltatásom látszólagos

mégis a felelősségre vonás

vége felmentés helyett ötcsillagos

hát megkeményedve mint szögesdrót

ellenállok minden egyes irányba

a fizetőkapunál az aprót

majd lenyelem és sorompóm vág hátba

a főútvonal üres szabad a forgalom

melyben egy fékcsikorgás megváltó irgalom-

http://www.youtube.com/watch?v=HVNrVVzS8gY