Prehistórikus
Zz62 2018.03.24. 19:00
összeszűkült szemed keskeny patak
már nem csobog néma hallgatag
seszínű hullámain ladikom
lám össze - vissza hánykolódik
a halovány ajkad éles penge
ölni készül vagy belém szelne
nyújtom fehér csuklóm bár nem tudom
hogy a halálom eltolódik
csírába serdült életem elé
a kanócom szép lassan elég
de robbanás helyén galamb fészkel
hirtelen harag elpárolog
fűjtatok levetem tisztességem
mindig is éltem hittem végem
e világba bűnös lator még kell
mindenre pestist leprát hozok
fáradt elméd csak tompa homokzsák
nem figyel míg le-leporolják
emlékeink szúette polcait
a rend helyett már csak legyintünk
felperzselt szíved kietlen puszta
pihen a tavaszt átaludta
az érzelmek zűrös dolgait
nem tudja kezelni szerintünk
de akkor mondd mire hallgatnánk
mi lehet az ami még hat ránk
ha üres a gyógyszeres ládika
kezünk tanácstalanul kutat
pitvar- kamra zsebek kifordítva
és ősemberként tüzet szítva
várjuk a holnapot a másikat
ha semmink kőbaltánk van tucat -
http://www.youtube.com/watch?v=KVpKMTyan8c
|